Mi bajom a Linuxszal?

Ááá... nekem? Semmi...

Nem a szabad (szoftver) világban élek, de nem bányalóként nézek a világra sem. Így aztán nem csak Ubuntut bootoló pendriveom van, hanem egy teljes 50 gigás linuxos particióm is. Ritkán használom, de ott van, s ha hangulatom rávesz, abban gépezek. Mondjuk olyan sokat nem tudok tenni, mert nemigen ismerem, de netezni, beállításaival ismerkedni, filmet nézni - kihívás, de lehet.

Szeptemberben nézem - s látom - elszállt az idő, van frissebb változat. Hurrá, legalább kipróbálom az otthoni UPC-s Fiber Power 50 internetcsomagot, mire képes egy n-szabványú TP-Link wifi antennával.

Kipróbáltam... aztán jó hónapra búcsút is vettem Linuxumtól...

Az történt ugyanis, hogy szépen letöltötte, majd installálta a frissítást. És ezzel szépen kinyirta a wifi antennámat! Na, ha most nekem csak wifis hozzáférésem van és áhítom a szabadságot, annyira, hogy ablak sincs a wingwamomon (de kapu sem...), akkor mi is van? Van egy ingyenes szoftverem, amihez keríthetek egy óradíjas hozzáértőt, aki visszavarászolja nekem a wifi kártyámat, amely pedig minden további nélkül működött a korábbi verzióval.

2012-ben már más idők járnak? Nem kellene az ifjaknak tisztelniük az időseket? Vagy a szabad világ attól szabad, hogy kidobhatjuk a hároméves hardvereket, szabadon, következmények nélkül? Megtartva ezzel a Linux baráti körében azokat, akik évente hardvereket cserélnek, linuxszal fekszenek és azzal ébrednek?  És a magamfajta koca-felhasználókkal mi lesz?

Mondjuk, keresnek egy ethernet kábelvéget. Mondjuk, nekilátnak guglizni. Mondjuk elkezdenek ismerkedni a parancssorral. Elkezdenek parancsokat böngészni, bemagolni. Hű, de cool! a szép - mert nemhogy szép, nekem egyenes gyönyörű - napjaink ubuntu (alap) megjelenése, színei, ikonjai, karakterinek rajzolata mellett egy kis fekete parancsablakba fehér betűket pötyögni...

Ha az volt a fejlesztők célja, hogy hintsék a Linux-igét, rávéve a felhasználókat az OS lelkével való ismerkedésre, most éppen egy wifi kártya driverének eltávolításával majd újrainstallálásával, nos, akkor az sikerült.

De én magam szeretném meghatározni, mikor akarok a lélek mélyére nézni s mikor egyszerűen csak élvezni ezt a remek kis oprendszert.

Hadd kapjam meg a választás szabadságát!

Éljen a Világgarancia!

Van nekem egy laptopom, egy DELL Studio. Gondoltam, ha az Atlantison jó, nekem is jó lesz. Így aztán nem is kellett anno sokáig győzködni engem a mellette való voksolásért.

Nem vagyok az a fajta, aki beugrik az első boltba (legyen az az utcán, egy plázában vagy akár a neten) és veszi, amit kap. Kicsit utánajárok. Mentem hát a DELL-hez, itthon nemigen, de hát internet ugye, DELL UK. Össze is válogattam egy jó kis gépet magamnak, amit fontosnak ítéltem, beletettem, amit kevésbé fontosnak, azt nem, vagy csökkentettem. Így aztán nem is vállaltam be négy év garanciát, minek is? Hol lesz leendő gépem négy év után?

Na, de aztán jött a magyar valóság. Nem úgy van ám az! Hanem úgy van, hogy van a boltban egy összerakott típus, vegyem azt. A magyar nyelvű oprendszer miatt már eleve húztam a szám, a négy éve világgarancia miatt meg pláne: több tízezer forint, költeném inkább másra. De hát ez van, bevállaltam a kompromisszumot a full HD képernyő miatt.

Meg hogy milyen jó az a garancia, hiszen úgyis külföldön vagyok, ha bármi baj lesz, helyben javítják, DELL minőségben, hurrá!

Aztán egyszer csak nyekk! Wifi kártya elszállt, nem jártunk a két évnél. Pár hónapos küzdelem, addig USB-s wifiről nyomattam, de megoldódott. Pár hónappal később a DVD meghajtó gondolt egyet s többé nem adta vissza a beletett lemezt. Három hónap előttem, nem lesz ez így jó, de hát van még 600 napom a legendás DELL Világgaranciából, hajrá!

Első körök saját szakállra, az Alsi-ról visszapattantam: csak a saját maguk által eladott gépekkel hajlandóak foglalkozni. Otthoni eladóm adja a tippet, Asbis, telefonszám, név. Koma régen nem ott dolgozik, manager éppen nem ér rám, nem baj, én igen, előbb-utóbb szót váltunk. De nem értünk... Menjek Alsi-hoz, ő is dettó: csak saját forgalmazást javít gariban. Alsi, immár személyesen, de így is ugyanaz: felejtsem el, hogy ők garanciálisan a gépemhez nyúlnak.

Akkor hogyan is van ez? Amikor eladják nekem, ígérgetnek mindent, gondolván, úgysem megyek én külföldre, marketingnek meg milyen jól hangzik, hogy Worldwide Warranty, az a pár plusz tízezer meg... Köszönöm DELL!

De a story azért véget még nem ér, a végkifejlet itt fekszik a szekrényemben! Egy vadiúj DVD meghajtó! Ami jött nekem, a világvégéről, a világvégére. Kedvem szegte a cseremutató videó, hogy én így darabokra szedjem egy DVD meghajtó cseréje miatt, amikor előttem még a közel hatszáz napom, s már eddig is két önhibán-kivüli hardver gondom akadt?!  Soha!

Még egy hónapig nem nézek dvd-n levő filmeket, nem telepítek programokat.

Sőt lehet, inkább leváltom egy merevlemez-foglalattal, azt talán nem kell majd cserélgetni...

Internetes lábnyomom

Az igazat megvallva, még igencsak picinyke. Tudom, tudom, főleg az én szakmámban, nem jelenlét az interneten azt jelenti, nem is létezem.

Hát tettem egy piciny lépést. Ha érdekel némi részlet szakmai életemből, ne habozz, ugorj!

Az első laptopom

Nos, az most olyan, mint az Első olvasókönyvem, meg az Első iskolatáskám...

Nem most láttam laptopot életemben először, nem, dehogy! Csak eddig igazán nem kellett. Jó lett volna, persze, mert milyen remek dolog a kert mély csendjében, a hintaágyban olvasni az intimszférából kizárt külvilág zajló hireit... Vagy a múltkor is! Az egyik műholdas csatornánk csak nem akart megjelenni. Kimentünk hát az antennafarmra (ha már meredezik ott vagy 5-6 antenna, az már farm, nem?), ahol nemhogy még a madár is jár, de még a wifi-hullámok is elérnek. Felszkájpoltuk a Sanyit, pár ezer kilométerrel és időzónával nyugatabbra, a webkamerával rámutattunk az antennákra "na, hát ezek mik is?", s ő, mint alapos tudora kisebb-nagyobb égi tányérainknak, szépen elnavigált bennünket ahhoz, amelyik nekünk kellett.

Hát nem remek?

Csak én válogatós vagyok. Mert fejlesztek. Egyidejűleg fut pár szerver, egy-két virtuális gép, nyitva feltucatyi weblap, olykor valami zene, ja és kell egy táblázatkezelő, egy képlopó, a posta is jó, ha kéznél, meg mondjuk a Visual Studio. Nos, ez még egy asztali gépnek is feladja a leckét.

És szeretem, ha nemcsak nézek, de látok is. S hogyan lehet látni, jól látni egy 1366*768-as kicsiny lyukon át?

Megindult a keresgélés, sok olyan laptop volt, amely egy-egy kritériumnak megfelelt, de az összes kivánalom, még megfizethető árért, egy gépben, nos az csak nem akart összejönni.

Mignem ráleltem! Igaz, ebben is van némi kompromisszum, de most vagy várok a tökéletesre, vagy meglesz a gyors lehetőségem, hogy az Atatyrk reptérről skypon hazaszólok családomnak, ideje indulni a reptérre, másfél óra múlva Ferihegyen leszek.

DELL Studio 1557!

"Kis üvegben hatalmas erő!" - mondja Erős Pista.

És semmi csili-vili: szolid, de elegáns, némileg formabontó külső (lehet, csak a 9 cellás aksi miatt van, a gép hátulja megemelkedik, mint egy mezei billentyűzet, amikor kihajtjuk a lábait). Bedőlve a marketingesek agymosó kampányainak, keresem a visszajelző lámpákat, ledeket, bármit, ami fénykavalkádot varázsol billentyűim köré.

Nincs.

Vagy nem leltem még meg? Nem látom, be van-e kapcsolva az antennám. Nem látom, le van-e nyomva a NumLock (ja... nincs is numerikus billentyűzet... az Fn-váltással sem!), nem tudom, ki van-e kapcsolva a tapipad, csak ha tapizom...

Szóval más laptopokon szocializálódva, most még hiányát vélem érezni a lámpáknak, de lehet, hogy bennem van a baj? Hogy a Wifi annyira alap, mint az áram? Végül is, egy konnektoron sincs - általában - egy led, hogy jelezze, áram van benne. Mert mindenki tudja, a konnektornak az a dolga, hogy legyen benne áram. Egy mai laptopnak az a dolga, hogy kapcsolatban legyen a hálózattal...

Lehet.

Szóval ismerkedünk...

S megy!

Minden óvó szó ellenére, kedvelve a kihívásokat, semmi clean install: upgrade a vistáról!

Eredmény?

Jó két óra a telepítés maga, mire használatba vehettem. Ezt megelőzően kicsit ki kellett egyelnem rendszerpartíciómat, mindenképpen 20 GB szabad helyet követelt magának a frissítés, nem adhattam alább. Aztán persze visszakaptam ezt, legalább szellőssebben vagyok.

Előtte egy kis kompatibilitási teszt, nagyjából elégedett volt azzal, amit talált, pár szoftos észrevétele volt csupán: Daemon Tools, VMWare Viewer, az ATI Catalyst Control Centerje meg az SQL Server 2008. Na, ez utóbbi tetszett a legkevésbé - még emlékszem, mennyire időtrabló annak telepítése s megfoltozása. A VMWare Workstation (mert mondanom se kell, Viewer-nek se híre, se hamva, csak a Workstation van fenn) sejtette, hogy nem örök-harag van közöttünk s felajánlotta, megtart minden beállítást, ha ismér összejönnénk.

Miután némileg kiegyeltem az észrevételeket (az SQL Servert csak azért sem!), egy újabb start. Megreklamálta ugyan a megmaradtakat (SQL Server meg a Catalyst), de ezúttal tovább ment, és tette a dolgát. S két óra után már használatba is vehettem!

Elkészülte után a Red Gate-eszközök szerettek volna nagyon újratelepülni, ezen szándékuknak el-sem-indulásukkal adtak nyomatékot, de az uninstall-install megoldotta ezt a problémát. Minden más, már amit lecsekkoltam, szépen fut. Sőt! A HL2-ben a gravity gun célkeresztje (s gondolom minden más fegyveré is, csak sajnos a mentéseknek lába kélt a frissítés során, így ismét a kezdetektől az Episode 1), ami a Vistában egy szép "[Q]" volt, ismét célkereszt alakú, ami ugye nem elhanyagolható öröm...

Windows 7-re kacsingatva

Megérkezett hát! Sok kellemetlen tapasztalatom után a Vistával - na nem nagy kellemetlenségek, csak örökösen összekutyult asztal, standby-ból egy képernyőre visszaszorítva, alapos megfontoltság például elinduláskor, meg ilyesmik - ideje volt, hogy az éles rendszerem is hetesedjen.

Mert nem ismeretlen, egy másik partición hónapok óta figyel, ki is építettem munkakörnyezetemet, s ment is már minden az RC óta: SQL Server 2008, Visual Studio 2008, Office 2007, pár Red Gate termék, virtuális gépek s minden egyéb, amitől egy feljesztő boldog lehet. S az utóbbi hetekben kezdtem fokozatosan átszokni rá, igaz, hangom nemigen hallották munkatársaim, ami egy kvázi távmunkásnál bizony nem szerencsés dolog: a Skype csak nem akarta, hogy engem is halljanak, pedig az én hangszóróim vígan zengtek, a mikrofonom is működőképes.

Szóval ment, eltekintve a nyitóképernyőtől meg a rablóhaltól, szép is, s kellően gyors is.

Egy dologgal azonban nem sikerült kiegyeznünk:

Két monitort használok, egy 17 és egy 22 colos LG-t. Ez előbbi DVI, míg az utóbbi HDMI csatolóval kapcsolódik a monitorkártyához. Ennek nem tudom, van-e jelentősége, de hát ez van.

Nos, ugye, távmunka ide vagy oda, azért olykor csak fel kell állni, egy kis levest, teát főzni, kiugrani füvet nyírni, macskát simogatni, s ilyenkor a gép magára marad. Egy ideig még reménykedve vár, aztán beleun s elmegy pihenni. Én meg jövök, vissza, megbököm az egeret, indul is: csak szunyókált.

Igen ám! Időközben a 22 colos monitor átvált az optimális és nekem tetsző frekvenciáról, ami a 60 Hz, 59-re, 1920*1080-es felbontás mellett. Ettől csúnya is lesz, nehezen olvasható, s lesz neki egy szép kis keret körben vagy három centi vastagon.

Elméletileg nagy gond nincs, képernyőbeállítások, felbontás, Advanced Settings, Screen Refresh Rate visza 60 Hz-re. De nem! Nem és nem hajlandó a standby után visszaállni a kívánt frissítési frekvenciára! Ami segít: újraindítás.

Vajon mitől lehet ez? Driver? Nem egyszerűen ugyan, de az mindig a legutolsó. DirectX? Uptodate. Még csak RC? Sajnos ez utóbbi sem: az RTM ugyanezt produkálja.

Lehet, hogy ezzel a kis bogárral igyekszik az ms (vagy az amd-ati) ösztönözni az informatikusokat a minél rövidebb munkaközi pihenőkre?

Dátumformázás Excelben

Vannak apró örömök, melyek szinesítik a hosszú monitorbámulást...

Ma éppen excelben a mai dátumot szerettem volna szöveggé átalakítva éééé-hh-nn formában (2008-07-24) megjeleníteni. Rutinfeladat, képlet a cellába:
=TEXT(TODAY();"yyyy-mm-dd")
, ennyi. S nézem művem eredményét: yyyy-00-dd. Mit mondjak? Nem ezt vártam...

Mi lehet a gond? Az XP magyar, a területi beállítás magyar, az Excel2007 angol. Ekkor még nem gyanakodtam. Elő egy másik gépet, ott az XP angol, a területi beállítás magyar, az Excel2007 angol. Az eredmény ugyanez. De már langyosodik... Az angol XP, magyar területi beállítás, magyar Excel2003-mal az eredmény az, amit elvár az ember...

S innen már egyenesen következik a megoldás:
=TEXT(TODAY();"éééé-hh-nn")

Hát nem egyértelmű?