Mi bajom a Linuxszal?

Ááá... nekem? Semmi...

Nem a szabad (szoftver) világban élek, de nem bányalóként nézek a világra sem. Így aztán nem csak Ubuntut bootoló pendriveom van, hanem egy teljes 50 gigás linuxos particióm is. Ritkán használom, de ott van, s ha hangulatom rávesz, abban gépezek. Mondjuk olyan sokat nem tudok tenni, mert nemigen ismerem, de netezni, beállításaival ismerkedni, filmet nézni - kihívás, de lehet.

Szeptemberben nézem - s látom - elszállt az idő, van frissebb változat. Hurrá, legalább kipróbálom az otthoni UPC-s Fiber Power 50 internetcsomagot, mire képes egy n-szabványú TP-Link wifi antennával.

Kipróbáltam... aztán jó hónapra búcsút is vettem Linuxumtól...

Az történt ugyanis, hogy szépen letöltötte, majd installálta a frissítást. És ezzel szépen kinyirta a wifi antennámat! Na, ha most nekem csak wifis hozzáférésem van és áhítom a szabadságot, annyira, hogy ablak sincs a wingwamomon (de kapu sem...), akkor mi is van? Van egy ingyenes szoftverem, amihez keríthetek egy óradíjas hozzáértőt, aki visszavarászolja nekem a wifi kártyámat, amely pedig minden további nélkül működött a korábbi verzióval.

2012-ben már más idők járnak? Nem kellene az ifjaknak tisztelniük az időseket? Vagy a szabad világ attól szabad, hogy kidobhatjuk a hároméves hardvereket, szabadon, következmények nélkül? Megtartva ezzel a Linux baráti körében azokat, akik évente hardvereket cserélnek, linuxszal fekszenek és azzal ébrednek?  És a magamfajta koca-felhasználókkal mi lesz?

Mondjuk, keresnek egy ethernet kábelvéget. Mondjuk, nekilátnak guglizni. Mondjuk elkezdenek ismerkedni a parancssorral. Elkezdenek parancsokat böngészni, bemagolni. Hű, de cool! a szép - mert nemhogy szép, nekem egyenes gyönyörű - napjaink ubuntu (alap) megjelenése, színei, ikonjai, karakterinek rajzolata mellett egy kis fekete parancsablakba fehér betűket pötyögni...

Ha az volt a fejlesztők célja, hogy hintsék a Linux-igét, rávéve a felhasználókat az OS lelkével való ismerkedésre, most éppen egy wifi kártya driverének eltávolításával majd újrainstallálásával, nos, akkor az sikerült.

De én magam szeretném meghatározni, mikor akarok a lélek mélyére nézni s mikor egyszerűen csak élvezni ezt a remek kis oprendszert.

Hadd kapjam meg a választás szabadságát!

Éljen a Világgarancia!

Van nekem egy laptopom, egy DELL Studio. Gondoltam, ha az Atlantison jó, nekem is jó lesz. Így aztán nem is kellett anno sokáig győzködni engem a mellette való voksolásért.

Nem vagyok az a fajta, aki beugrik az első boltba (legyen az az utcán, egy plázában vagy akár a neten) és veszi, amit kap. Kicsit utánajárok. Mentem hát a DELL-hez, itthon nemigen, de hát internet ugye, DELL UK. Össze is válogattam egy jó kis gépet magamnak, amit fontosnak ítéltem, beletettem, amit kevésbé fontosnak, azt nem, vagy csökkentettem. Így aztán nem is vállaltam be négy év garanciát, minek is? Hol lesz leendő gépem négy év után?

Na, de aztán jött a magyar valóság. Nem úgy van ám az! Hanem úgy van, hogy van a boltban egy összerakott típus, vegyem azt. A magyar nyelvű oprendszer miatt már eleve húztam a szám, a négy éve világgarancia miatt meg pláne: több tízezer forint, költeném inkább másra. De hát ez van, bevállaltam a kompromisszumot a full HD képernyő miatt.

Meg hogy milyen jó az a garancia, hiszen úgyis külföldön vagyok, ha bármi baj lesz, helyben javítják, DELL minőségben, hurrá!

Aztán egyszer csak nyekk! Wifi kártya elszállt, nem jártunk a két évnél. Pár hónapos küzdelem, addig USB-s wifiről nyomattam, de megoldódott. Pár hónappal később a DVD meghajtó gondolt egyet s többé nem adta vissza a beletett lemezt. Három hónap előttem, nem lesz ez így jó, de hát van még 600 napom a legendás DELL Világgaranciából, hajrá!

Első körök saját szakállra, az Alsi-ról visszapattantam: csak a saját maguk által eladott gépekkel hajlandóak foglalkozni. Otthoni eladóm adja a tippet, Asbis, telefonszám, név. Koma régen nem ott dolgozik, manager éppen nem ér rám, nem baj, én igen, előbb-utóbb szót váltunk. De nem értünk... Menjek Alsi-hoz, ő is dettó: csak saját forgalmazást javít gariban. Alsi, immár személyesen, de így is ugyanaz: felejtsem el, hogy ők garanciálisan a gépemhez nyúlnak.

Akkor hogyan is van ez? Amikor eladják nekem, ígérgetnek mindent, gondolván, úgysem megyek én külföldre, marketingnek meg milyen jól hangzik, hogy Worldwide Warranty, az a pár plusz tízezer meg... Köszönöm DELL!

De a story azért véget még nem ér, a végkifejlet itt fekszik a szekrényemben! Egy vadiúj DVD meghajtó! Ami jött nekem, a világvégéről, a világvégére. Kedvem szegte a cseremutató videó, hogy én így darabokra szedjem egy DVD meghajtó cseréje miatt, amikor előttem még a közel hatszáz napom, s már eddig is két önhibán-kivüli hardver gondom akadt?!  Soha!

Még egy hónapig nem nézek dvd-n levő filmeket, nem telepítek programokat.

Sőt lehet, inkább leváltom egy merevlemez-foglalattal, azt talán nem kell majd cserélgetni...

Internetes lábnyomom

Az igazat megvallva, még igencsak picinyke. Tudom, tudom, főleg az én szakmámban, nem jelenlét az interneten azt jelenti, nem is létezem.

Hát tettem egy piciny lépést. Ha érdekel némi részlet szakmai életemből, ne habozz, ugorj!